typotrafik

A Golden Ticketek

Pál GellérfiComment

Még karácsonykor, illetve karácsonyra időzítve készítettük a Golden Ticket vásárlási utalványokat Pali rajzainak.

A cél az volt, hogy egy elegáns, szép utalványt készítsün, ugyanakkor legyen tárgyszerű ajándék, ne csak egy tizenkettő-egytucat kuponpapír vagy cédula. Maga a letterpress nyomtatás már magában hordozta, hogy egy friss és elegáns megjelenés lesz az eredmény, de azért még kiegészítettük vak-és túlnyomással készült részletekkel.

Ez azért is volt fontos, hogy a tollal írt kiegészítések ne fussanak meg, illetve ne karcolgassák a papírt. Így azzal, hogy ott összepréseltük az utalványok papírját, egy simább és sűrűbb felületet kaptunk, amelyen szebben fog a tinta.

gt-3.jpg

 

Látható még rajta a vak sorszámozás, melyet szintén nem akartuk festékkel végezni, mivel az kicsit elbillentette volna az egész egyensúlyát a díszítményből a sorsjegy összhatásba.

Bár túl sok jelentősége nem volt, azért Palinak heppje a perforálás, a letéphető részek és hasonlók. Így, még mikor egy karakter sem volt meg a Golden Ticketek látványából, azt már lehetett tudni, hogy valamelyik sarok vagy a Ticketek egy része letéphető lesz.

Hiába, régi technikák újraélesztésénél bizony nemritkán a gombhoz kell varrni a kabátot! :)

gt-7.jpg
gt-5.jpg

 

És ugye a tárgyszerű mivolt.

Bár nagyon szeretjük a magyar történelmet, főleg a Mátyás, Széchenyi, Szent István és Deák arcával fémjelzettet, azért nem ugyan az, amikor valaki pénzt kap vagy papíron pár sort, amolyan „arctalan” pénzt.

Egyértelműen jobb, hogy nem más ízlése szerinti ajándékot adnak az ajándékozók, és ez nem kell külön kiemelni, amikor rajzolt képekről van szó. Annak, aki az ajándékot kapja, annak muszáj, hogy meglegyen a választás szabadsága, illetve, hogy ő kerülhessen közel a kép „megszerzéséhez”, már a folyamat elején.

 

De ott van a probléma, hogy mindezt egy lapon átadni és megkapni kicsit fakó.

Ezért hamar eldőlt, hogy kell a Golden Ticketeknek egy tartó, egy masszív, jól megfogható tartó. Amikor ezt kezdtük tervezni, akkor kézen fekvő volt, hogy hangulatában hasonlítson egy ékszerdobozhoz és ne legyenek rajta olcsó megoldások, viszont azért ez mégiscsak egy kártya tartó, ami nem is lehet több, mint díszdoboz.

Szóval, egy kis pepecselős bükkfa marás, és mágneses zár beillesztés után, illetve pácolás és lakkozást követően született meg az eredmény.  

gt-2.jpg

 

Fanni&Pali

kreatív nyomatok

Pál GellérfiComment

A magasnyomás (letterpress) már egy eléggé idős technika, és számos esetben elmondható róla, hogy el is járt felette az idő. Kétségtelenül a digitális nyomtatásnak és az ofszetnek több előnye van, mint hátránya a magasnyomáshoz képest. Ez eleinte nekünk is okozott némi fejfájást, de azt mindig is tudtuk, hogy új köntösben, új értelmezésben rengeteg új lehetőség van benne.

Egyszerűen hozzászokott mindenki a digitális és ofszet világához. Míg ott a felbontás, a színek és pár új, de drága technikai újítás jelenti a különlegességet, addigra a magasnyomásnál már gyakorlatilag minden újra újnak hat és különleges lesz. Főleg az, hogy igazán egyedi és kézműves nyomatok jönnek létre, és ez okoz egy varázslatos hangulatot.

Így volt ez anno, amikor a Genio Studionak, egy app és webfejlesztő cégnek készítettünk névjegyeket, amiket egy tech kiállításon osztogathattak. Nem kell kiemelni, hogy ezek mennyire fontos események egy ilyen cégnek, és, hogy a kreativitásnak milyen kiemelt szerepe van a köreikben.

KORÁBBI MUNKÁINK - Tomi-Aurél-névjegye.jpg

„a cél, hogy megálljanak és Velünk egy kicsit többet foglalkozzanak”

Az volt az alapkoncepciója a cég CEO-jának, hogy a lehető legmélyebbre legyenek nyomva vaknyomatok, melyek a logójukban is szereplő egyik piros ponttól a másikig, labirintus-szerűen vezetnek. Miért? Mert minden névjegy mellé volt egy kis acélgolyó és egy ultravékony lapmágnes társítva. Így aki a névjegy hátán vezette ujjbegyével a mágnest, az a golyót mozgathatta el a célt jelentő másik piros pontig.

Éritek! -> A logótól, a partner nevén és beosztásán át, a célt jelentő elérhetőségi adatokig.

Számszerű visszajelzést nem kaptunk a kártyák eredményességéről, de azt tudjuk, hogy működött a gyakorlatban az ötlet, méghozzá annyira, hogy minket többen hívtak fel azzal, hogy „Helló! A Genio CEO-jától kaptuk meg a számotok, mert egy kiállításon láttuk a névjegyeiket és nagyon tetszettek, és mi is szeretnénk valami hasonlót!”. :)

Külön öröm volt, hogy bár ekkor még eléggé gyenge gépeink voltak, mégis - több lépésben - sikerült megoldani a feladatot. Úgy, hogy több magasnyomással foglalkozó cég vagy nem vállalta vagy nagyon rossz minőségben készítette el a névjegyeket.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg Facebookon, hátha mást is érdekel! Ezek a megosztások sokat segítenek nekünk. Köszönjük őket! ;)

 

Fanni&Pali - TypoTrafik

ex-libris - a legjobb dolgoknak történetük van

Pál GellérfiComment

Már több szó is esett arról, hogy a letterpressnek túlnyomó részt csak úgy van értelme, ha újraértelmezve használják, vagy valami klasszikus szépséget készítenek vele. Ebben a posztban az utóbbi esetre írnok egy példát.

Még nagyon az elején kerestek meg minket egy ismerősünk, Csabi, hogy szeretne párjának ajándékba egy különleges nyomatot adni. Mivel már régebb óta együtt voltak és már össze is költöztek, az ajándék nem lehetett valami vásárolt 12=egy tucat dolog.

„Mind a kettőnknek rengeteg könyve van, és most, hogy együtt vagyunk, így jó lenne összeolvasztani a könyvtárat és ennek jelentőséget is adni.” - hangzott a feladat. Csabi kés - és nagyon-nagyon jó - ötlettel jött. Szeretne ex libriseket, de úgy, hogy azok 2 részből álljanak, de egyben egységet is alkossanak (megszólalt a fejemben egy hang: ’perforált’). És lehetett tudni, hogy ez egyikre fenyőket szeretne, a másikra pedig egy pillangót.

Így született az erdőszéli kép témája és kialakítása, melyet utána digitalizáltunk és átvilágítottunk polimerre. A nyomtatást követően perforáltuk a képeket, és el is készültek, hogy beragasztásra kerüljenek a könyvekbe.

 

csabi-ex-libris.jpg

Nekem különösen tetszett az ötlet, mert magam is könyvőrült vagyok, és az, hogy minden könyvben egy fél kép van, ami mutatja, hogy a polcon valahol van egy „párja” is a könyvnek, teljesen lenyűgözött.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg Facebookon, hátha mást is érdekel! Ezek a megosztások sokat segítenek nekünk. Köszönjük őket! ;)

Fanni&Pali - TypoTrafik

szponzorkeresés

Pál GellérfiComment

Volt régebben egy projectünk, mely jól példázza, hogy mekkora szerepe lehet a papír alapú marketingnek manapság.

A történet úgy indult, hogy a bemutatkozó rajz kiállításomnak megrendezéséhez kellett helyet és szponzorokat keresnünk, de úgy, hogy a megkeresett személyek nem ismertek még.

Adódott, hogy valami ütős és ötletes nyomattal kellene indítani a megkeresést, melyből egyből leolvasható a megkeresés célja, felkelti az érdeklődést a rajzaim iránt és hatására ellátogatnak a honlapomra, ahol bővebben is meg tudnak ismerni.

Mivel rajzoló (is) vagyok és főleg mechnaikus (leánykori nevén rotring) ceruzákkal rajzolok nagyobb méretekben, és, mivel már párszor sikerült fotónak nézni rajzaimat, arra gondoltunk, hogy a ceruza helyekkel kellene kezdeni valamit.

Első lépésnek egy arculatot alakítottunk ki, vakon a logómmal megnyomtunk egy textúrált, bordázott papírlapot, hogy bár sima lézeressel nyomtatjuk ki a leveleket, a papír mégis különlegesebbnek hathat. Ez a vaknyomás amúgy a névjegyeimen és a borítékokon is megjelenik, egyszerű és elegáns.

De a csavar csak ezután jött. Ugyanis realista rajzok promótálásánál nehéz egyszerre a rajzoltságot és a részletességet is bemutatni egy 72dpi-s világban. Egyszerűen elvesznek a részletek, ha nem makrózva vannak a rajzok (ebben az esetben viszont a kép akkora, hogy egyszerre nem lehet látni a monitoron, telefon, tablet kijelzőjén).

Szóval adódott, hogy első üzenetként azt kell átadni, hogy ’a munkák mechanikus ceruzákkal készültek’ és ’nagy méretben’. Fogtunk hát egy vastagabb, erősebb papírt és vakon belenyomtunk bordákat. Ettől megerősödött a papír, és biztonsággal lehetett beleragasztani a ceruzahegyeket. Az üzenetet pedig alá-fölé rányomtattuk, szintén magasnyomással.

31-2-levelek.jpg

A leveleket megírtuk, borítékoltuk, mindegykbe került egy ceruzahegyes flyer, és postára is adtuk.

Nem lenne igazi egy beszámoló, ha nem állnának itt az eredményei, ugyanis ez mutatja meg, hogy mennyire működött az ötlet és a megvalósítás.

31 1 levelek.jpg

63 címre mentek ki a levelek, melyek közül 9 visszapattant (a címzett nem volt már azon a címen), valószínű 4-et nem is vitt ki a posta, mert sem nem jöttek vissza, sem a címzettek nem hallottak róla. De 7 elérte a célját, méghozzá eredményesen, hiszen sikerült kiállítóteret is felkutatni, 3 galéria is pozitívan reagált és annyira kíváncsiak lettek, hogy személyes megkeresést is kértek, valamint 2 szponzort is sikerült találni.

Ár/érték arányban a 63 borítékolt pakk összesen került 52.000.-ba, azaz megkeresésenként 811.-ra jött ki, ami több, mint a megszokott marketing megkereséseknél szokás költeni. Viszont egy ilyen kis közegben, ahol számít az első kapcsolatfelvétel (sőt, sokszor csak egy dobás van!), és egy olyan kiállítás esetében, ahol a szervezési és rendezési költségek hozzávetőleg 740x többe kerültek, ott ez nagyon jó eredménynek mondható.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg Facebookon, hátha mást is érdekel! Ezek a megosztások sokat segítenek nekünk. Köszönjük őket! ;)

 

Fanni&Pali - TypoTrafik

esküvőnk

Pál GellérfiComment

Talán páran, akik olvassátok a blogunkat, tudjátok, hogy idén tartottuk esküvőnket, és már egy ideje tervezzük, hogy ennek magasnyomós-dekorációkészítős oldaláról írunk egy bejegyzést.

Elöljáróban fontos megemlíteni pár sajátosságot a mi esetünkben.

Úgy terveztük, hogy az esküvőt és az összeházasodást különválasztjuk, ugyanis amikor egy friss vállalkozást visznek ketten, illetve a vállalkozás rendelkezik egy 3 tonnás eszközparkkal, akkor az elköltözés - mely minden össze-házasodás - sajátja, egy kicsit problémásabb és nehezen kivitelezhetőbb. Mondhatjuk úgy, hogy a prioritási listán ez nem az első helyen áll. (Egy magasnyomó műhelyt arrébb mozgatni ráadásul hozzávetőleg annyiba kerül, mint egy közepesen veretős esküvőt finanszírozni.)

De azért már hosszú évek óta együtt vagyunk, és számunkra fontos volt, hogy kapcsolatunkba tovább lépjünk, és ne kelljen kompromisszumot kötni az idővel. Ígyhát a 2 tanúnkkal, négyesben terveztük az esküvőt.

Mivel most kifejezetten a letterpress oldaláról szól ez a bejegyzés, így egyből bele is vágnék a lényegbe.

Az esküvő és összeházasodás szétválasztásával olyan helyzet alakult ki, melynél a majdani násznépre is figyelni kellett. Hogyan fogják venni a dolgot? Átmegy-e az üzenet, hogy miért választottuk szét a két eseményt? Vajon majd át tudják érezni a házasságkötéskor, hogy az az esemény legalább akkora jelentőségű lesz, mint ez az első?

Ezeket a szempontokat már az elején bele kellett tervezni az esküvőbe, és - számunkra a leglogikusabb lépésként - a dekorációba és a „promóba” építettük bele.

a képeslap

Egy ideje megszokás nálunk, hogy rendszeresen küldünk a rokonoknak, ismerősöknek levelet és képeslapot a nagyobb eseményeknél, így itt is ezzel kezdtünk. Nem tudta senki, hogy mit tervezünk, és úgy akartuk, hogy a nászútról postázzuk majd el a leveleket. Előre megrendeltük a szebb bélyegeket, kitaláltuk a pakkot, amit küldeni tervezünk és indult is a nyomtatás.

Minden boríték kapott felülnyomást a címzéshez, valamint mindegyikbe került egy képeslap, aminek a hátára rányomtattuk a hírt. Ezt úgy készítettük el, hogy a nyomtatott részek között hagytunk helyet, hogy kézzel töltsük fel a sorokat.

Aztán mellékeltünk egy fa betűkről nyomtatott LOVE képeslapot is, melyet - figyeljetek kedves ismerősök! - majd a házasságkötéskor szeretnénk, ha a címzettek visszahoznának a majdani dekorációba. Amolyan kis játékként. Amúgy ezek a LOVE kártyák most is a dekoráció részét képezték, csipeszekkel fellógatott füzérkén voltak kiaggatva, és onnan lettek leszedve és a borítékokba téve.

És mellékeltünk még 1-1 fotót is, immár az ifjú párról.

esk-pakkunk-full-+.jpg
esk-pakkunk-melldísszel-d.jpg

a nyomtatott dekorációk

Ha a párnak nyomdája van, akkor kicsit könnyebb a dekoráció készítése… gondolná mindenki, de a gyakorlatban ez semmilyen könnyítést sem jelent. A kitalálás, a megfelelő látvány kialakítása, ráadásul költséghatékonyan nem egyszerű feladat. Ez esetben ráadásul mi a majdani házasságkötésre is készítettük a kiegészítőket, fontos volt hát, hogy tartós és látványos legyen minden. Így esett a választás a cikk-cakkos zászlókra és a gömblampionokra is.

A zászlós füzérek könnyen bővíthetőek, nem jelent gondot, ha a helyszínen derül ki, hogy kellene még 5m ilyen füzér. Akkor fűzünk még 5-öt. Ráadásul sok helyen olyan öntapadós, sz*r minőségűeket lehet csak kapni, melyek a forró napon, vagy mert már régóta nem tudták eladni, 2-3 perc alatt elengednek leesnek a kötelükről.

Így mi vágtunk, ragasztottunk, fűztünk magunknak jobbat, mely a heves esti szelet is gond nélkül átvészelte.

A gömblampionok kis, a nevünkkel megnyomott kártyákból épültek fel, így azok leszállításához nem kellett platós IFA, egy cipős dobozban bőven elfértek, és előző nap tűztük össze és fűztük fel őket. Hangulatos, látványos és ötletes hatásukkal nagyon fel tudták dobni a vacsora helyszínét.

esk-deko-2.jpg

további dekorációk

A hely, amire esett választásunk egy magánszállás Tahitótfalun, a folyóparton, amolyan kellemes, szellős kis kertben. 10-ből 9 ember azt mondaná rá, hogy ’vintage’ stílusa van, így ezt figyelembe is kellett vennünk. Eleve nem rajongunk a fehér csipkéért és a mindent összeszövő fátyol-szatén kombóért, valamint a vagyonokon összeszedett vágott virágért, ezért olyan dekorációs elemekben gondolkodtunk, amik a., inkább illenek ebbe a vintage környezetbe és b., inkább rólunk szólnak, nem egy esküvőszervező cég marketingosztályának ajánlásairól.

Készítettünk tehát menyasszonyi csokrot, ami színben illett mindenhez, egy pezsgős rekeszt (mivel a melegben inkább a szóda-pezsgő, a Murray koktél volt a fő ital), gyűrűsdobozt, melltűket nekem és a két tanúnak és nyakláncot a hozzá illő fülbevalóval Fanninak. Utóbbi esetében a csigákat is mi gyűjtöttük még egy horvátországi nyaraláson és azokat políroztam fel.

esk-deko-5d.jpg
esk-deko-4.jpg
esk-deko-3.jpg

A papír dekorációhoz Fanni varrt passzoló terítőket, asztaltakarókat, összeválogattunk formabontóbb étkészletet, az esemény előtt 2-3 hónappal pedig már ültettünk kis raku (japán cserép) tálkákba pozsgásakat asztaldíszeknek. Még készültek gipsz kristályokra ültető kártyák, és végül egy stílusos, modern és rólunk szóló összkép lett az eredmény.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg Facebookon, hátha mást is érdekel! Ezek a megosztások sokat segítenek nekünk. Köszönjük őket! ;)

Fanni&Pali - TypoTrafik

programunk elmarad a Design Héten!

Pál GellérfiComment
DHB-breaking.jpg

Kedves Érdeklődők,

Nagy sajnálatunkra le kell, hogy mondjuk a Design Hétre szervezett bemutatóinkat és a Pop-up boltunk sem lesz nyitva technikai okokból kifolyólag.

Kárpótlásul a későbbiekben, de még október folyamán szervezünk nyílt napokat a műhelyünkben, Dunakeszin, így aki szeretne bepillantani a magasnyomó nyomdánkba, illetve megnézni gépeinket működés közben, azokat szívesen látjuk (ha érdekelne titeket egy ilyen program, írjatok az info@typotrafik.com címre, és egyeztetünk).

Valamint, hamarosan elérhetővé teszünk egy útmutatót a magasnyomtatásról itt, a honlapunkon, és aki megírja nekünk postacímét, annak egy bemutató pakkot is küldünk, polimerekkel, nyomatokkal, papírmintákkal. Terveink szerint ezekről beszéltünk volna az előadásokon is és véleményünk szerint hasznos segítséget nyújthatnak tervezőknek, ha letterpressben gondolkodnak.

Megértéseteket köszönjük és elnézést!

Fanni&Pali - TypoTrafik

ütős névjegyek, ütős üzletekhez

Pál GellérfiComment
v&b-4-02-+.jpg

Az egyik leggyakoribb feladat, amit kapunk az a névjegyek készítése. Eléggé vegyes az érdeklődő kör és sokan nem tudják megfelelően kezelni, használni a névjegyeket, ezért vagy egy szóróanyag-szerűt készíttetnek maguknak, vagy túlzásba viszik a tervezést és egy nem működő kártya lesz az eredmény.

Amit mi javasolni szoktunk a minket megkeresőknek, hogy mindig nézelődjenek a neten! A Pinterest-en ha valaki beírja a ’letterpress’ és ’business card’ kifejezéseket, az biztosan kap egy átfogó képet erről a technikáról és talán ötleteket is tud gyűjteni.

Ezt követően célszerű kitalálni, hogy kiknek, milyen közönségnek készül a névjegy. Ha csak egy pultra kell letenni, ahonnan boldog-boldogtalan vihet egyet, akkor nem feltétlenül éri meg a magasnyomást választani. Viszont, ha személyes találkozókon vagy kiállításokon - azaz válogatott, potenciálisan értékes közönség előtt - kerülnek felhasználásra a névjegyek, akkor már működhet a dolog.

emlékmentő-négyzetes-+.jpg

Miért? Nagyon egyszerű.

Mindenki szeretne kitűnni és ennek fontos szerepe is van a kapcsolatépítések alkalmával, de nem mindegy, hogy milyen ötlettel és megvalósítással társul ez a kitűnés. A minőség, a kigondoltság stabilitást és hosszú távú, tudatos tervezést sugall, pont azt, amit egy vásárló, ügyfél, partner keres, és ezt az élményt erősítheti meg egy jól megválasztott névkártya.

A dizájn, a felhasznált anyagok, illetve a méret mind fontos szerephez jut a majdani „szórás” működésénél. A dizájn sugallja az összképet, amit a cég/vállalkozó sugallni szeretne. A logó, az arculati elemek kommunikálják a potenciált, ezek alakítják az első benyomásokat. A méret (szélesség, magasság és a vastagság!) a riválisok sablon kártyái közül emelik ki a konkrétat. A felhasznált anyagokon múlik a névjegy tartóssága és esztétikája, melyek közül a papír kimagaslik, ugyanis ez az összes előbbi szempontot hozza.

A papír esetében meg kell jegyezni azt is, hogy magasnyomni csak bizonyos hordozóra lehet szépen (vagy eleve). A legismertebb és keresett technika, a túl vagy vaknyomás tipikusan ilyen technika.

bermark-2.jpg

Természetesen, számos dolgot lehetne még írni a névjegykészítés és a letterpress kapcsolatáról, de annyira függ a konkrét ötletektől és a koncepcióktól minden névjegy, hogy nagy általánosításokkal csak megkötnénk a tervezők fantáziáját.

Azért egy kis segítséget adunk, hamarosan felkerül a Nyomda menüpont alá egy letölthető útmutató tervezőknek, melyben írunk a leggyakoribb hibákról, tervezési tudnivalókról, a nyomdatechnika sajátságairól.

Aki feliratkozik hírlevelünkre, vagy like-olja facebook oldalunk, az biztosan nem marad le, ha már elérhető lesz az útmutatónk!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg Facebookon, hátha mást is érdekel! Ezek a megosztások sokat segítenek nekünk. Köszönjük őket! ;)

 

Fanni&Pali

Irány a Design Hét Budapest!

Pál GellérfiComment
DHB.jpg

Letterpress = kreatív nyomtatás

Már múlt évben is szerettünk volna kiállítani rajta, de nem jött össze a műhelybeli munkálatok miatt.

Viszont idén, október 9 és 15 között, minden nap megtaláltok minket 10:00 és 18:00 között Budapesten, a Margit körút 64/b alatt található POP-UP boltunkban (bejárat a Bakfark Bálint utca 3 felőli akkubolton keresztül).

A TypoTrafik ajándéktárgyai mellett szeretnénk minél több, a magasnyomással kapcsolatos dolgot is kiállítani, hogy aki érdeklődik a témában, az sok érdekességet nézhessen meg. Láthatóak lesznek fabetűk, ólombetűk, a betűöntés pár aprósága, a mai magasnyomás legfontosabb alapanyagai, de természetesen kézbe lehet venni magasnyomással készült nyomatokat és ott, helyben ki is lehet majd próbálni magát a nyomtatást.

Október 14-én szombaton és 15-én vasárnap pedig 2-2 előadást is tartunk, mindkét napon 14:00-tól, illetve 16:00-tól nagyjából 1,5 órában. Ezeken szó lesz arról, hogy mik a legfontosabb és alapvető különbségek a CMYK, ofszet és a magasnyomás között, hogyan célszerű tervezni ilyen nyomatokat és mik a leggyakoribb hibák, amik előjöhetnek.

De, természetesen megosztjuk tapasztalatainkat arról is, hogy milyen esetekben érdemes a magasnyomást választani, milyen trükköket lehet bevetni egy ütős névjegy készítésénél, vagy mitől lesz látványos egy nyomat, ha valaki ezt az eljárást választja.

Az előadások ingyenesek, de aki szeretne részt venni rajtuk, azoktól kérjük, hogy regisztráljanak, és küldjenek egy mailt a nevükkel és a választott időponttal a gellerfi.pal [kukac] gmail.com címre.

Reméljük, hogy találkozunk valamelyik nap, de addig is kövessetek minket Facebookon, a www.facebook.com/typotrafik címen!

És nézzetek körül a Design Hét oldalán is, mert több más, jó program is lesz a héten!

A Design Hétről pedig itt tudhattok meg többet:
www.designhet.hu
www.facebook.com/budapestdesignweek

 

Fanni&Pali - TypoTrafik
typotrafik@gmail.com

karbantartó poszt

Pál GellérfiComment
ezek nem mi vagyunk, de néha tényleg ilyen a honlapkészítés is

ezek nem mi vagyunk, de néha tényleg ilyen a honlapkészítés is

Húhh, hát ismét él a blog.

Meg kell vallani, hogy múlt év végén nem gondoltuk, hogy egy kisebb szünet lesz a netes működésünkben, de közbejött több lehetőség és munka, amik átvariálták a dolgokat.

A műhelybe új vágógép érkezett, melynek köszönhetően egész íveket is nagy stócokban tudunk vágni, arrébb is vittük az egyik falat, hogy kényelmesebben el tudjunk férni és sok húzódó javítást is elvégeztünk.

Mellette költözött a honlap, illetve a webshop kap még új köntöst, így azt is hamarosan, több új termékünkkel újra beüzemeljük.

Szóval, reméljük, hogy egy jó ideig most visszavonulhatunk a műhelyekbe, és rendszeresen jelentkezhetünk újabb és újabb nyomatokkal! ;)

 

Fanni&Pali

BAAAD DOG! képeslapok története

Pál Gellérfi

Gyerekkorunktól kezdve szeretjük a természetet, bár némiként máshogyan. Pali amolyan Durrell-en és Attenborough-on felnőtt természetbúvárként, míg Fanni megrögzött kutyabolondként és falevélgyűjtögetőként. És mindig szerettük volna, ha valahogyan ezt a szeretetünket át tudjuk adni másoknak is, ha fel tudjuk hívni a figyelmet a természet varázslatosságára és szépségére, illetve, ha tudunk valami pluszt tenni mi is a természetvédelemért.

De mivel Fanni ennél közvetlenebb kutyasegítést is szeretett volna, és mivel Pali pedig a hazamenthető kutyusok létszámát 1-ben határozta meg, így tovább gondolkodtuk, hogy mégis mit lehetne tenni.

Egy ilyen gondolkodásnál történt, hogy Fanni kutyája, az igazi ’baaad dog’, Rocky érkezett a legújabb szeretet és vakarás adagjáért, és miközben olvadozott, olyan szemekkel bámult, amelyeknek egyszerűen nem lehetett ellenállni.

„Rocky-t kéne elvinni mindenkinek, hogy lássák milyen jó egy ilyen talált kutya!” - mondta Fanni

És bevillant mindkettőnknek, hogy igen, ez működhetne, hiszen akárki ránéz egy ilyen komikus, rosszalkodni szerető szeretetgombócra, az biztosan megérti azt a pluszt is, amit egy talált, befogadott állat hoz magával.

Ígyhát műhelyünk indulásának apropóján - nomeg mert valahogyan úgyis adakoznánk állatvédő szervezeteknek - arra gondoltunk, hogy kössük össze egyből a két dolgot.

Minden 10 darabos BAAAD DOG! képeslap csomag árából 400.-ot, támogatás formájában a Vigyél Haza Alapítvány számára ajánlunk fel. A felajánlás összegét a szükséges dolgokra költheti el az Alapítvány, melyeket mi beszerzünk és eljuttatunk nekik.

Mindazok tehát, akik vásárolnak ajándékkísérőnek, elpostázni vagy akár csak maguknak ilyen képeslapokat, azok egyben tesznek is az arra rászoruló kutyákért és olyan helyre és olyan célokra megy felajánlásuk, ahol tényleg jól hasznosul.

És hogy mire elég 400 forint egy kutya életében?

Ekkora összegből hozzávetőleg egy nagyjából 20kg-os kutya egy heti élelme fedezhető házi körülmények között. Menhelyes állatok esetében mindez változik a felajánlások, támogatások fényében, hogy minél változatosabb és megfelelőbb étrendet lehessen összeállítani a kutyáknak.

De ugyanekkora összegből negyed évig lehet védettséget biztosítani féreghajtóval a paraziták ellen.

Tapasztalatainkból tudjuk, hogy egy állatvédő szervezetnél a szabadon felhasználható készpénz a legértékesebb, de sokan bizalmatlanok a pénz adományozással kapcsolatban, ezért mi úgy segítünk, hogy olyan alapvető és amúgy is megvásárolandó dolgokra fordítjuk a képeslapokból befolyó támogatást, aminek segítségével az Alapítvány pénzt tud megtakarítani váratlan vagy speciális esetekre.

Szóval, jótékonyságra fel!

Hihetetlen kincstalálat volt Ohio-ban! - Archív 2015.11.10.

Pál Gellérfi

Hihetetlen kincstalálat volt Ohio-ban!

Egy James Wiley nevű fiatal vett egy telket, hogy odaköltözzön. Annyit tudott a helyről, hogy már több épület is állt a telken, illetve egy nagyobb parkoló is található volt rajta.

Mivel ő egy új családi házat szeretett volna építtetni, így felszedette a parkoló betonját, eldózerolta a házat és a melléképületet, hogy tiszta lapról kezdje meg az építkezést.

Kitalálta, hogy arrébb fog állni a ház, mint ahol a korábbi épület volt, és elkezdték az alapozásnak való lyukakat kifúrni, kiásni (ugye az USA-ban jellemzően beton cövekek az alapok, ezekre az alap oszlopokra fektetik a ház alapjaként szolgáló gerendákat és úgy húzzák fel rá a fa elemekből épített falakat).

Ám a fúró megakadt az egyik alap ásásánál. Nem volt mit tenni, nekilendültek ásókkal és lapátokkal és mikre bukkantak:
 

 egy irgalmatlan nagy tömbbe összerakott, litográfiai kőtáblatár-walhallára

Hát volt egy kisebb meglepődés, főleg, amikor elkezdték jobban körülhatárolni és kiderült, hogy több 10 tonna litokőről van szó, kb 2m mély gödrökben!

Ráadásul több táblán még rajta volt a legutóbb lenyomtatott kép kőrajza is, így lehetőség nyílt lenyomtatni azokat újra, oly sok, föld alatt töltött év után.

Mikor James utánajárt a dolgoknak, kinyomozta, hogy a kövek az egykor ott üzemelő  ohioi American Artworks nyomda tulajdonában voltak, és amikor átállt a nyomda az újabb technikákra, a rengeteg kövük egy részét „elégették” (kiégették mésznek!!!), egy részét pedig egy lebontásra ítélt épület alagsorában halmozták fel, majd a felépítmény bontása után lebetonozták azt parkolónak.

arcosodunk! - vázlattól a kész tervekig - Archív 2015.10.01.

Pál Gellérfi

2015. október 1., csütörtök

arcosodunk! - vázlattól a kész tervekig

Gondoltuk legyen egy (plusz még egy) olyan poszt is, amiben nagyjából végig lehet követni egy munkafolyamatunkat, amikor a legelejétől kezdve mi készítjük a nyomtatnivalót. Természetesen persze ezt a mi arculatunkon (pl névjegy, szóróflyer, logó) gondoltuk bemutatni.

Tehát, mivel már az utolsó szakaszba léptünk, és már főleg a marketing veszi át a Trafik elindításának feladatait, így elkezdtük a régóta tervezgetett logónk és arculatunk megvalósítását. Annyit tudtunk, hogy valami szöveges-figurás és régi elrendezésű dolgot szeretnénk, hiszen számunkra inkább egy hangulat átadása lenne a cél, mint egy nem feltétlenül ismert technológia képiesítése.

Egyszerűbben: ha egy nyomdagépet használnánk logónak, senki sem tudná, hogy mit is csinálunk… sajnos.

Ugyanakkor a név, a TypoTrafik úgy jött, hogy nem elsősorban egy nyomdát álmodtunk meg, hanem egy olyan ’ajándékboltocskát’, ahol emlékeket lehet vásárolni, limitált, magas hozzáadott értékű és aprólékos vagy különleges módon készült emlékeket, melyekkel különleges alkalmakkor, évfordulókon, nászajándékként és életesemények alkalmával lehet örömöt szerezni. És ehhez ugye kihagyhatatlan a külső szépség, a tipográfia és a nyomdai - mint technológiai - háttér.

Tehát adott volt, hogy nem egy boltot szeretnénk, hanem inkább egy hangulatos, de modern trafikot, méghozzá olyant, aminek termékpalettáján a papír rendszeresen szerepel vagy fő alapanyagként vagy díszítő elemként. Így jött a typo előtag.

És így a név már meg is volt, de a logó, az nem.

Mivel antikváriumba járó emberek vagyunk, így többször találkoztunk olyan exlibrisekkel, melyeken valamilyen formában az ördög volt jelen. Eleinte nem értettük ezt a gyakori elemet, de aztán neten utána olvasva leesett, hogy amolyan több száz éves városi legendaként a korai időkben a könyvnyomtatást, de inkább a nyomtatást az ördög művének tekintették. Ez aztán erősödött, amikor pl Sáde márki írásai, más párnakönyvek, ponyvák is megjelentek, és a lakosság elkezdte falni a betűket. „Az ördög az írás képében kezdte terjeszteni a bűnös gondolatokat.”

Természetesen ez mára már mind mesévé vált, de úgy döntöttünk, hogy humoros lenne ez alapján készíteni a logónkat.

És hát ez lett az eredmény:

Szóval hamarosan elkészülnek a konkrét nyomatok is, már izzanak a gépek, sorakozik a papír a műhelyben és napok vannak hátra… a következő posztig! :)

Kati és Tomi esküvője - munkálatok - Archív 2015.08.09.

Pál Gellérfi

Kati és Tomi esküvője - munkálatok

Nemrégiben ment le az egyik első esküvős megbízásunk, melyben nem kifejezetten csak a nyomdai rész készítése volt a feladat. A pár arra kért minket, hogy több kiegészítő és dekorációs dolgot is készítsünk el, mivel azt tudták már korábbról, hogy ilyesmikkel is szoktunk foglalkozni, és akkor már egy helyen intézhették a dolgokat.

Szerettek volna egy ’esküvő’ feliratos útjelző táblát, menü táblát, olyan világító üvegeket, melyek úgy hatnak, mintha szentjánosbogarakat fogdostak volna össze beléjük, aztán zászló füzéreket, amink meg vannak nyomva a neveikkel, valamilyen vintage stílusú írással, valamint egy olyan képet, mely által a vendégeket is be tudják vonni egy játékba és így személyesebb emlékük maradhat az esküvőről.

Utóbbiról az volt az elképzelés, hogy minden vendég kap egy szív alakú falapkát, amire üzeneteket írhatnak, majd ezeket a szíveket mindenki beledobálhatja egy üvegezett keretbe, és a végén így alakulna ki egy mozaikos kép, ami aztán a keretezéssel véglegesen lezárásra kerül.

Ezt eléggé kellemes volt csinálni, mert annyira nem bonyolult a készítése, viszont nagyon látványos tud lenni és ez azért feldobta a munkát.

Az esküvő feliratos tábla és a menütábla megkötése csak annyi volt, hogy legyenek feketék (mivel az esküvő teljesen fehér hangulatú volt és csak pár elem volt fekete, például az írások, táblák), egyszerűbbek, de azért mégis stílusosak. Plusz, mivel a zászlókon saját stílusú tipográfia volt, így ezekre is kézzel szerkesztett és festett feliratok kerültek.

És a zászlók! Ezek készítése volt a legsziszifuszibb feladat.

Mivel leggyakrabban olyan füzéreket lehet kapni, amit mindenkinek magának kell összerakni (2 oldalú ragasztószalaggal például) és a minta rajta adott, így nem mindig sikerül egyedit, különlegeset adni egy kötött színvilágú vagy tematikus esküvőnél. Főleg, ha mindez szabad térben és nyáron, a melegben kerül kiakasztásra.

Ugyanis több esetben volt már, hogy a 2 oldalú elengedett a melegben, vagy összecsúsztak a zászlók, mivel nem feszesebbre fűzték fel.

Sőt, ami a nagy félelmünk is volt, hogy a Balaton partján, egy kertipartyn lehet szél és pára, ami megintcsak rizikós. Ígyhát az eredeti zászlófüzér készítési mód szerint készítettük ezeket is. Minden zászló kapott 2 lyukat és bele ringlit, majd ezeknél fogva rákötöttük a vezetőszalagra őket egyesével. Ütős lett az eredmény és nem volt semmi probléma (még úgy sem, hogy estére érkezett a nagy országos nyári vihar, azaz a ’szél és pára’! :) ).

Hamarosan megkapjuk a hivatalos fotókat a dekorációról és akkor azt is láthatjátok egy posztban!

Asbern 1/2 - Archív 2015.07.14.

Pál Gellérfi

Asbern 1/2

a sztori

A nyugat-német Ausburgban születtek meg a ’60-as, ’70-es években az Asbern-ek. A mi Asbernünk pedig valószínűleg első tulajdonosként egy holland grafikushoz, Toon Wegner-hez került, aki 2010-es haláláig rendszeresen dolgozott rajta. Majd özvegye eladta a gépet egy szintén holland úrnak, aki 77 évesen úgy érezte, hogy végre valóra válthatja álmait, és nyomtathat majd kedvére… Ám 2 év múlva rájött, hogy már túl öreg az álmaihoz, illetve nyomtatott egyet, de mivel jó barátja volt Toon-nak, így nem akarta, hogy az ő halála után a gép elkallódjon, elvesszen, rossz kezekbe kerüljön, így inkább az eladása mellett döntött.

És hogy mennyire különleges gépek ezek: Másnap, amikor nyélbe ütöttük a dolgot és a holland úr írt, hogy már a miénk a gép, Toon Wegner özvegyétől kapott egy mailt, amiben arról érdeklődött, hogy igaz e, hogy eladja a gépet. Nyomonkövetés, mi?!

Toon Wegner, világhírű holland grafikus a mi gépünket használja! :)

tök jó, hogy vihetjük ki a gépet, amit múltkor hoztunk be

Szóval nekünk ugye bent volt még az a gép, amit 5-en hurcibáltunk be és majd ki kell újra hozni, hogy a helyére bekerülhessen az Asbern… Miután kikerült, már semmi más dolog nem volt, mint várni az új csöppség érkezését.

Érdekes módon, a próbázónk 1 évvel öregebb volt az Asbern-nél, ám a két világ (keleti-nyugati) technikai szintkülönbsége tökéletesen megmutatkozott rajta. Mind a kettő teljesen jól ellátta a célt, amire készültek, csak míg itthon nem volt ajánlott házinyomdászkodni, addig nyugaton kb direkt erre a célra (is) fejlesztették ki ezt a géptípust.

620kg lett, maradhat?

Mivel vállaltuk a szállítás leszervezését, így az összes szervezési macera itt csapódott le. Információs hátszéllel persze gyorsabb volt, de azért még így is eléggé rázós, amikor kiderül, hogy nagy kamion nem mehet be a holland városka lakónegyedébe, azaz egy kisebb kocsinak kell oda mennie. Viszont azokon meg nincs daru, emelő, emelőfal, semmi, így azt ott kell szerezni. Ja, innen szerezzünk oda egy emelőt.

Az egész kinti mizéria végül úgy zárult, hogy mikor vázoltam az eladónak a szállítás/felpakolás problémáit, akkor MELLESLEG megemlítette, hogy ad egy 5 euróst a szomszédban lévő TARGONCÁSNAK és az akkor majd pikk-pakk feldobja a kocsira a gépet… hát… egyből nem is az emelőfalas kocsit küldtük, hanem a csak sima platós. 
 

Itt mi úgy éltük meg a dolgot, mintha a piramisokat kéne a Kopszi-gátra átrakatni a Holdról, míg ott, Hollandiában egy hangulatos sufnipakolás lehetett a dolog. A magyar kamionos meglepődve újságolta, hogy amikor megérkezett, a holland úr megkávéztatta, megsütikéztette, míg a targoncás oda nem ért.

Aztán már sima ügy volt… letenni a kertben. Mert utána jöhetett még az a bizonyos 4 lépcsőfok, ami a műhelybe vezet. És ugye ha rámpát építettünk volna ezekre a lépcsőkre, hogy „legurítsuk” rajta a kerekekre rakott gépet, akkor az lecsúszva, a súlya miatt nemes egyszerűséggel a ház hátsó falán ki is jött volna. Persze nem, de azért átrendezte volna a dolgokat.

Úgyhogy végül 6 erőember, erős kínlódással, de sikeresen beküzdötte a gépet.

az Asbern és a próbázó - várják a szállításokat

az Anger - utolsó mozzanatok - Archív 2015.06.27.

Pál Gellérfi

az Anger - utolsó mozzanatok

Anger-összerakás-és-kész-állapot---05.jpg

lássuk a medvét!

Eljött a nagy nap, nekikezdtünk az összeszerelésnek.

Hogyan kell összerakni egy nagy gépet? Hát úgy, ahogyan az szét lett szedve, csak visszafelé! Naigen! Csak szépen, újrafestett állapotában egy kicsit azért odafigyelősebb. És a szétbontásnál ugye azért van, amit csak le kell feszíteni, míg az összerakásnál ugyanezt a rész nem lehet „csak rá kell feszíteni” módon végezni.

Ez okozott is némi zavart. Főleg, hogy a gép legfontosabb összeillesztési pillanata az volt, amikor az ellensúly már rögzítve volt a nyomó (hátsó) tégelyhez, a papír (elülső) tégely pedig a forgatókarokhoz, és a kettőt kellett egy főtengelyjel összebiggyeszteni. Hátul kb 130kg, elöl 70kg. És minden pontosan illeszkedik, tehát nem ikeabútorosan össze kell csavarozni-kalapálni-feszíteni, hanem egyből jól kell.

És amikor a fő részek megvannak, akkor jönnek a kisebbek felszerelése, 6 millió számozott csavarral. Izgi volt. Azért is, mert még mindig van 6 csavar, aminek nem találni a helyét, pedig biztosan a gépben volt valahol. Mégjobb, hogy már nincs menet sem, ahova lehetne próbálkozni. :)

Jaigen! A hengerek. A felújítás egyetlen része, amit - érthető okokból - mi nem tudtunk elvégezni, az a hengerek újragumizása volt. Ezt a Csepel Művek területén lévő hengergumizókkal kellett megoldatni. Na, mindenkinek nagyon ajánlom, hogy egyszer ugorjon be a művek területére. Kicsit 3. világbeli hangulat van, de még sok 60-70 éves épület áll, és egészen elképesztő, hogy mekkora gyártelep volt az régen. Azért a kalandvágyók vigyenek 3 napi hideg élelmet, mert a belső utcák vasipari dolgokról, a régi munkafázisok elhelyezése szerint vannak elnevezve (Iparvágyány u., Acélcső u., Könnyűfémforma-öntő u., Öntöde u., Öntő u., Színesfém u., Lakatos u., stb ) és a laikusnak ez olyan szinten összekeverhető, hogy az csak na.

a régi és az új gumi

az egyetlen módosított minta

az Anger - második felvonás - Archív 2015.06.25.

Pál Gellérfi

az Anger - második felvonás

a császár új ruhája

Egy ilyen felújítás előtt a legnagyobb kérdés (a hogyan rakjuk össze?-n és a minden megvan hozzá?-n kívül) az, hogy milyen szintre és milyen módon újítsuk fel. Egy muzeális gépet már illik eredeti állapotba hozni, de én annyira nem rajongok a skanzen hangulatért, szóval azért valami csavart szerettem volna.

Nagy, nehéz vas, tehát a fekete szín marad. Nyomokban még látszottak - bár megsötétedve - az eredeti piros csíkfestései, sőt, az egyetlen neten fellelhető példánnyal összevetve láthattuk azt is, hogy eredetileg vékony vonalak voltak rajta, nem olyan centis sávok, mint ahogyan egy múzeumban látható.

Külön szép volt, hogy előtűntek az öntési hibák, lyukak a vas elemeken, amik ma már külön szépségként hatnak, amolyan technikatörténeti pikantériák, így szerettem volna, ha ezek is megmaradnak. Persze, a bécsi készítők igyekeztek leglettelni mindent (ezt néhol elég sziszifuszi módon), és ez nem egyszer abban nyilvánult meg, hogy 1-2mm vastagon volt bevonva és síkra csiszolva a gép. Aki javított már karosszériát, vagy bútorált asztalt, szekrényt, és azon glettelt, az tudja, hogy azt később visszaszedni nem olyan izgi, ezért elsőre szépen és kellően kevés anyaggal jó megcsinálni… na, Bécsben ezt tudták, de mivel akkor még nem volt autótuningoló műsor, ahol mindent csúcsra „pimpelnek”, így a munkás urak többek között ilyen gépeken tombolták ki magukat. Acélerős glett, vastagon és szinte észrevehetetlen símaságban.

Úgyhogy ezek fényében döntöttünk:

- marad a fekete festés, de matt tónusban

- le kell szedni a glettet (a további lepergés és az öntvény hangulat miatt is)

- 100%-ban vissza kell festeni a piros ornamentikát rá, de fényes festéssel, hogy frissebbnek hasson

- 1 plusz minta kerül rá

 

40 napos tisztító böjt

Akkor nekiláttunk a vakargatásnak. Drótkefék, acélspaknik. Szerencsére hőlégfúvózni meg kromofágozni nem kellett a vázat (utóbbit csak kiröhögte volna a régi festék), azt elég volt mechanikailag letisztítani, de a festékezőművet, festékadagoló vályút, festékező tányért bizony kromofágozni kellett.

És az az élmény, amikor lemállik az emberről a vegyvédelmi kesztyű… :) … az valami csodás. Hát még az, amikor óhatatlanul (és hülyeségből) a csupasz kézzel kromofágozás miatt majd 2 hétig a bőrbe ívódott festéket kell habkövezni.

De megérte!

Minden tühtig lett, elkezdtük a festést és az ornamentikázást. Fanni időnként elmorzsolt 1-1 könnycseppet, de végül meglettünk vele.

Kis érdekesség, hogy az elejétől kezdve gyűjtöttük a leszedett retket, számfüggő vagyok, ez van.  És az derült ki, hogy csak 20dkg-val több koszt szedtünk le róla, mint amennyi festéket vittünk fel rá. Bár azt megjegyezném, hogy régen nem alapozós festékkel operáltak, hanem a glett anyagába kötött bele az amúgy hígabb festék (ezért is glettelték anno mindenhol le). A festés csak esztétikai szempont volt, míg ma a korrózióvédelem a fő cél vele.

Ugyanezért van, hogyha lepattint valaki véletlenül egy régi tárgyat, akkor sárgásfehér felületet talál a festés alatt. Na az a glett!

a kis hobbit keresi a gyűrűt

az Anger tégelysajtó - Archív 2015.06.24.

Pál Gellérfi

az Anger tégelysajtó

15---Anger-und-Söhne.jpg

a gép története

Josef Anger 1837-ben született, a mai Csehország területén, majd lakatos lett Bécsben.

1852-ben elkerült az USA-ba, ahol a New York-i Singer varrógépgyárban helyezkedett el. Itt aztán annyira kitanulta a gépgyártást, hogy tervezett is egy saját gyártmányú Anger varrógépet, sőt, 1883-ban díjat is nyert vele. Belevágott a gépgyártásba is, ám 2 évvel később a rossz gazdasági helyzet miatt feladta gyárát és visszatért Bécsbe.

Itt aztán megalapította üzlettársával a Maschinenfabrik Anger und Müller Hernals-t, melyben eleinte varrógépeket, majd nyomdagépeket kezdtek készíteni. Aztán mikor kiszállt mellőle Müller Hernals, akkor átkeresztelte a vállalkozást Nähmaschinenfabrik Josef Anger-re, majd mikor fiai is csatlakoztak hozzá, akkor jött létre az Anger & Söhne.

Amúgy munkatársainak saját lakótelepet építtetett és alapítványon keresztül támogatta a rászoruló iskolásokat.

 node hogyan is került hozzánk

Arról már volt szó, hogy egy kósza netes keresés kapcsán bukkantunk rá véletlenül. Mikor lefixálódott, hogy a miénk lehet és beszereztük a cseregépet, akkor indult a procedúra. Leutaztam a géphez, ahol az egykori tulajdonossal szétszereltük. Egy ekkora gépnél ez mindig izgalmas, mert minden csavarja konkrétan valahova tartozik, nem feltétlenül lehet újra összerakni a hosszú évek alatt összecsiszolódott részeket, ha más sorrendben, már elemekkel épül össze újra. Szóval folyamatos fotózás és tempo-tempo-tempo, mert nem volt sok idő rá.

Természetesen a gép emeleten volt, így onnan egyesével kellett lehozni minden részét, a vázat, a tégelyeket, a lendítőkereket, stb.

De az izgalom nem állt meg ezen a ponton. Ugyanis a helyén, ahol addig állt, éppen felújítási munkák zajlottak, így komoly rizikó volt, hogy nehogy lába kéljen 1-1 darabjának. Főleg úgy, hogy a szállításra előkészítve, az ajtó mellett kezdtük raklapra tenni, és onnan csak 10m volt a szabad ég. Úgyhogy beálcáztuk egy sittes-kukás halomnak.Szóval azokon az éjszakákon, míg a szállítók fel nem vették én nem nagyon aludtam.

De szerencsésen megérkezett hozzánk, lerakták az udvarra…

a lépcsők

Az örök ellenségeink. Mert milyen egyszerű lenne az élet, ha a műhelybe csak maximum egy enyhe rámpa vezetne és nem 4+4+1+3 lépcsőfok, kanyarokkal. Úgyhogy raklapokon át, darabonként nekiindultunk és bevonszoltunk mindent, pontosan ugyan annyi idő alatt, mint amennyi alatt szétszedtük.

Persze, Fanni igazán akkor mordult be, amikor rájött, hogy a „bevisszük simán” alatt én azt értem, hogy ő nézi, amint én huzigatom-pajszerezem az elemeket vietnámi papucsban.

a pillanat, amikor Fanni rájön, hogy ő nem cipelhet

Honnan indultunk - a gépek 2/2 - Archív 2015.06.16.

Pál Gellérfi

Honnan indultunk - a gépek 2/2

T 08 cover (1).png

Rajongó habitusú olvasóink legutóbbi bejegyzésünk után egyből kérdezték, hogy mi lett a malaccal és magával a Korrex project-tel, hiszen a képen, a coca hasán nem a sas logó van, hanem egy piros csapágykerék és az ASBERN felirat. Hát pontosan! 


Miután az Angert beparkoltattuk az udvarra, és Fanni, én, meg 4 lumbágó behúzigattuk a műhelybe, felújítottuk, rendbe tettük, de mikor még kipróbálni ugyan nem sikerült, újra előjött a plakátnyomó kérdéskör. Tehát a coca újra elkezdte a hízást, beleraktuk a kezdő keretet, hogy majd de jó lesz, ha egyszer lesz egy Korrex plakátnyomó gépünk is.

És megint 1 hét elteltével felbukkant egy német nyelvű hirdetés, amiben egy nagy Asbern plakátnyomóról írtak. „Örülne eladni tőle!!!” - a legszebb mondat, amit az ember a Google Fordítóval németről magyarra tud konvertálni.

Egyből ment is a mail, de csak idegtépő csend jött válaszul. Aztán 1 héttel később egy fura üzenetet kaptunk, amiből kiderült, hogy Belgiumban egy öreg úr már nem tudja hajtani a gépét és megfelelő utódot keres neki. És mivel elsőnek írtunk, miénk lett a jog, hogy megvásároljuk, ha szeretnénk.

Hát NANÁ!

Bár volt egy kis gond!

Ugye a cocán a Korrex logó virított, így első és legfontosabb dologként szépen levakartam a festést és a lakkot, újrafestettem, ám immáron Asbern felirattal, lakkoztam, visszatettük a pénzt és…

 

Szóval cocaúr eltávozott közülünk, és elindult a gép hosszabb útjára hozzánk.

És így érkeztünk el a 2 fő gépünk megszerzéséig (lóugrásban elmesélve), melyek egyaránt kisebb csodaként kerültek látóterünkbe. 10 géppel és 7 eszközzel később pedig eljutottunk oda, hogy a tervezett magasnyomásos technikák, trükkök 80%-áról ki tudjuk jelenteni, hogy képesek vagyunk megcsinálni.

Persze, van még az a 20%, de arról majd egy következő poszt fog szólni!