typotrafik

Honnan indultunk - a gépek 1/2 - Archív 2015.06.12.

Pál Gellérfi

Honnan indultunk - a gépek 1/2

No, igen! A gépek!

A legizgalmasabb része a nyomdaműhely felállításának pont a gépek és eszközök beszerzése és javítása volt.

az Adana 8x5

Miután nagy nehezen rájöttünk, hogy az Adana típusú tégelysajtók lehetnek a megfelelőek az áhított névjegy elkészítésére, neki is lendültünk beszerezni egy ilyen gépet. Ám ez meglehetősen nehéz feladatnak tűnt, ugyanis Magyarországon annyira nem ismertek (brit gépek), de azért néha ki lehet fogni egyet. Miután felbukkant egy ilyen gép, megpróbáltuk megvásárolni, de lassúak voltunk. Úgyhogy a külföldi felületeken kezdtünk keresgélni és karácsony környékén sikerült is lecsapnunk egy kitűnő állapotúra.

Alig bírtunk magunkkal és a kis, 16 kilós géppel. Láttuk benne - illetve a technikában - a lehetőséget, hú, majd másoknak is csinálunk névjegyet, meg akár meghívókat, képeslapokat… ám még ekkor nem volt mit lenyomtatnunk. Ígyhát beszereztünk rengeteg ólombetűt is, komplett szetteket, több mázsás kiszerelésben. Hát naná, hogy ekkor még nem voltunk teljesen tisztában azzal, hogy pontosan mikre, milyen gépekre, eszközökre, alapanyagokra lesz szükségünk, hiszen még nagyon az elején voltunk.

Ahogy beleettük magunkat a dolgok sűrűjébe, úgy vált egyre evidensebbé, hogy több helyre lesz szükségünk, és nekiláttunk a műhely kialakításának. Ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan kerestük a gépeket. És rábukkantunk egy nagyobb, masszívabb kézi gépre, ez lett a 2. gépünk, melyet igen sokáig használtunk is. Közben ismerősök is keresgéltek, illetve a sok mail hatására úgy tűnhettünk, mint aktív gépszerviz, így sorra jöttek további tégelysajtók is, sőt, ahogy írtam az előző posztban, néha mi is kifogtunk 1-1 kitűnően alulértékelt, de javítható gépet.

a próbanyomó

Az Adanával minden jó volt, de a nagyobb kézivel még jobb… viszont a nyomtatható méret eléggé limitált volt, és azért reménykedtünk benne, hogy majd valamikor fogunk tudni fabetűket is nyomtatni. Szóval a kereséseink kiterjedtek a próbanyomókra, plakátnyomókra. [Előbbieket főleg a kiszedett ólombetűk ellenőrzésére használták. Gyorsan nyomtak velük egy próbát, és ha nem volt hiba a betűk között, akkor vitték is őket a nagy, nyomdagépre. Ám a plakátnyomók (bár hasonlóan néznek ki) főleg kisebb szériák nyomtatására, illetve precízebb, nagyméretű, pontos és akár fa betűs nyomtatásra lettek fejlesztve.]

És TALÁLTUNK egy ilyen gépet!!! Leutaztunk Szegedre megnézni, és nagy örömünkre egy nagyon rendes nyomdász még őrzött egy próbázót. Miután felutaztattuk, egyből fel is újítottuk, az asztalát is restauráltuk, rendbe raktuk, viszont közben érkeztek a kis Adanák sorban, javításra. Szóval nagyon sokat nem tudtunk a próbázóval foglalkozni.

Kb 1 évvel később aztán már láthatóvá vált, hogy igazándiból még mindig jobb lenne egy nagy, nem feltétlenül kézi tégelysajtó… és egy nagyon nagy, igazi plakátnyomó… meg egy rózsaszín unikornis, meg egy tűzoltóautó, meg egy jedikard. Vágyaink voltak, de ezekre rábukkanni mesebeli történet. Úgyhogy csak titkon reménykedtünk…

 

az Asbern project

A történeti hűség kedvéért ez eredetileg Korrex project volt. Az Asbern és a Korrex is plakátnyomó géptípus, és Korrexből valamivel több van még ma is. És mivel tégelysajtóból meg szinte semennyi, így a titkos haditervünk az volt, hogy gyűjtünk-gyűjtünk, hogyha felbukkanna egy ilyen gép, egy Korrex, akkor arra egyből le tudjunk csapni. Szépen el is terveztük a dolgot. Egy porcelán cocaperselyt feltuningoltam spéci logóval, kézzel festettem rá egy korrex-sast, lelakkoztam, és a kezdő dózist bele is tettük. Kb 1 hét elteltével, egy depis, csalódott pillanatomban (mely a „sohasem lesz nagy gépünk” hangulatban telt) elkezdtem a legszéleskörűbb átvilágításomat tégelysajtó témakörben a neten, és lássunk csodát, egy ’90es években készített leltári jegyzőkönyvben rátaláltam 3 szóra: próbanyomó gép, tégelysajtó!

Hát van vagy volt valahol próbanyomó! És biztosan nyomdászati, hiszen tégelysajtót is említenek. Az egyik legizgalmasabb mailemet írtam a leltári lista készítőjének, hogy megérdeklődjem, nem e olyan próbanyomó gépük van, mint nekünk. Ugyanis a miénkről - én úgy véltem - hiányzott egy festékezőmű, aminek újragyártatásával a mi gépünk próbázóból plakátnyomóvá válhatna.

Egyeztettünk hát egy időpontot, és leugrottunk megnézni, lefotózgatni a gépet és a hiányzó alkatrészt.

Sajnos fiatalabb, ebből adódóan pedig eltérő gépekről volt szó, viszont mellettük pihent egy Anger und Söhne tégelysajtó. WowwW!

Egy olyan óriási gép, amelyről azt hittük, hogy már nincs is!

Idegrázva utaztunk vissza, és a vonaton már fogalmaztuk a mailt, amiben megkérdezzük, hogy nem  e eladó a masina.

Nem szaporítva a szót a végtelenségig, az eredménye az lett, hogy elcserélhettük a gépet egy kis, kézi tégelysajtóra, mert ott ennek nagyobb hasznát látták, illetve ezt a 450 kilós csöppséget már nem nagyon tudták kihasználni.

Így - mindenki örömére - egy win-win szitu lett a történet vége. Mi szépen a coca hasán a gumi kupakot kiszedtük, megvásároltuk a cseregépet, majd elvittem az új gazdájának. Ott szétszereltük a kb 130 éves Angert, raklapra kínlódtuk és felszállíttattuk hozzánk, de erről lesz még szó bőven.

István: Ez úton is nagyon köszönjük! Hihetetlen nagy ugrás volt ez nekünk, melyért nem tudunk elég köszönetet mondani. Fanni kutyája mellett 4 fős családdá váltunk, hála neked! ;)

… folyt.köv. ...